zupermen

Ma beszélgettem egy német házaspárral. Elvileg csak TV-t hegeszteni mentem (valami hülye a GO-s dekóder helyett a TV-be dugta az antenna csatlakozóját).

Kiderült, hogy a pasi angolt tanít otthon, a felesége meg franciát és németet. Mindketten nagyon jól beszéltek angolul és ismerték a magyar történelmet is (mondjuk ez náluk nem volt meglepő), bár a feleség ritkán szólalt meg. Mondtam, hogy a nagyapám német (bocs, papi, tudom: sváb) volt, de én egy szót sem beszélek németül a guten morgen-en kívül. Szóba került a nyelvtanulás is, meg, hogy hogyan kerültem Máltára, mit csináltam előtte, hol tanultam az angolt. Jól elviccelődtünk a Yorkshire-i (és Skegness-i) nyelvjáráson: szundéj, mundéj, stb. Mikor az angol nyelvről kérdezett, elmondtam neki, hogy első angliai utam alkalmával nagyjából 10 szóval és 3 mondattal voltam felszerelkezve, ez még 2003-ban  volt. Azóta sem jártam nyelvsuliba vagy tanfolyamra. Mindent, amit tudok, az utcán vagy a kollégáktól szedtem fel, vagy olvasgattam angolul és valahogy ragadt, mint a kosz. A pasi mondta, hogy ha évente csak egy ilyen tanulója lenne, már élvezné a tanítást :] Szerinte baromi intelligens vagyok, ha ezt így, ilyen szintre meg tudtam tanulni 3 év leforgása alatt, mindenféle könyv vagy nyelvtanfolyam nélkül.

A vicces igazából az volt, hogy mondta, hogy ha esetleg Németországba szeretnék menni dolgozni, talán tud segíteni. Mondtam neki, hogy ez nagyon kedves, de sajnos nem beszélek németül. Erre azt mondta, hogy nekem ez nem lehet gond, max 2 hét és megtanulom :D Aztán persze komolyra váltott és mondta, hogy ezzel az angollal nem is lenne szükségem a német tudásra, mert tuti, hogy találnék hotelben vagy étteremben munkát. Itt szerényen megjegyeztem, hogy eredetileg villamos végzettségem van, de a szívem inkább a PC-k felé húz és miket műveltem munka címén az IBM-ben meg a Cetelem Bankban. Na itt akadt le, hogy akkor mi a fenét csinálok én ebben a porfészekben, miért nem kamatoztatom a tudásomat és a tapasztalatomat valahol, ahol meg is fizetik. Gondoltam, ha már komolyan beszélgetünk, legyünk komolyak: azt válaszoltam, hogy jelenleg igazából önmagamat keresem és erre ez a hely tűnt a legmegfelelőbbnek. Magyarország élhetetlen (ebben egyetértett, követi az eseményeket), Angliából 3 év elég volt és Málta jelenleg megfelel az elvárásaimnak. Ha a munka nem is egy nyugdíjas állás, de mégsem takarítok vagy polcokat töltögetek, mint Angliában.

A végén még megjegyezte, hogy ha bármi problémájuk van, a recepción a magyar zsenit fogják kérni :D

Hát... így kell egy 2 perces javításból fél órás beszélgetést generálni.

Annyira unom már, hogy ha segítség kell valakinek, egyből megtalál. Se üzenet, se sms, se mail soha senkitől. Csak ha segítség kell (tisztelet annak a 2-3 kivételnek). Aztán persze újra eltűnnek, nehogy esetleg viszonozni kelljen a szívességet - bár nem nagyon szoktam ilyet kérni.

És a máltaiak még kérdezik, miért nem ismerek itt senkit, vagy miért nem keresem a magyarokat... Na vajon...?

Egy újabb álom, de közben eszembe jutott, hogy ez így hülyeség:

Ültünk egy autóban a volt barátnőmmel. Ő vezetett (itt még ez nem tűnt fel), jobbkormányost. Azt is tudtam, hogy mi most épp Angliában vagyunk. Az nem jutott eszembe, hogy én már eljöttem onnan...

Megálltunk valahol, abból a célból, hogy most őt elköltöztetjük. Kiszálltunk és láttam, hogy egy fehér dobozos Peugeot-ja van. Elsétáltunk vagy 300m-t, körbe egy kerítés mentén, ahol volt a bejárat. Kérdeztem tőle, hogy miért nem ide parkol a kocsival, mert én ugyan nem fogom a cuccait körbecipelni az autóig. Közben tudtam, mert emlékeztem, hogy nincs sok minden, így be fog férni és nem is kéne sokat fordulni.

Igazából itt gondolkodtam el először, hogy neki eleve nincs is jogsija, meg hát ha odaadná a kulcsot, én odavinném a kocsit. Itt jött a fordulat: Hirtelen lett egy gyereke a semmiből :D Én meg kapcsoltam és rájöttem, hogy már megint egy álom, ami marhaság. Itt már eléggé a tudatomnál voltam és emlékeztem arra is, hogy ő sosem tudja irányítani az álmát. Ebből kiindulva (bár tudtam, hogy kizárt, hogy ugyanebben a pillanatban ugyanezt álmondja, ráadásul az én álmomban...) még szóltam is neki, hogy most csak álmodunk, úgyhogy használja ki az alkalmat, hogy tud róla és irányítsa :]

Így persze simán ott hagytam, mert gondoltam akkor bohóckodok egy kicsit, mint mindig, ha én irányíthatom az álmom. Kirohantam az utcára, ahol nem voltak emberek, de ez már nem érdekelt, hiszen tudtam, hogy hülyeség az egész, csak álmodom. Gondoltam most akkor repülök egy pár kört, hiszem az álomban úgy is mindent lehet. Először csak ugrottam 1-2 próbát a levegőbe, és mivel éreztem, hogy lassabban esek le, mint azt a normális gravitáció indokolná, megjött a bátorságom. Persze fogalmam sem volt, hogy hogyan kell nekiállni repülni. Úgy gondoltam, hogy ugrok az aszfaltra egy hasast, és majd elfelejtek becsapódni. Vicc, hogy bejött :D Elég esetleg mozdulattal hasra vágtam magam a járda irányába, de nem értem le, hanem ott maradtam a levegőben lógva, előre haladva. Na mondom, akkor hajrá, és nagy sebességgel elkezdtem repülni a házak fölé. Még mondtam is, hogy itt jön Zupermeeen :DDD

Korábban próbálkoztam már ilyesmivel álmomban és tudtam, hogy van egy necces pontja a dolognak: leszállni. Mindig csak repültem, de soha nem sikerült landolni. Vagy felébredtem, vagy egyszerűen csak lent voltam, nem tudom, hogyan. Úgyhogy eldöntöttem, hogy most gyakorlok. Elsőre egész simán sikerült leérni, végülis talpra. A felszállás megint csak az ugrok egy hasast-módszerrel sikerült, de sikerült. Most egy háztetőre szálltam le, szép térdhajlítós mozdulattal, mint Batman kolléga a filmeken. Aztán simán leugrottam a tetőről (egy négy emeletes házról), tudván, hogy úgy is repülök, nem fog fájni :D Berepültem egy nyitott ablakon, ahol találkoztam egy beszélő macskával (Túl a sövényen c. mese, na abból a pelzsála hasonlított, aki laccsol). Innen még kilebegtem valahogy egy másik ablakon, és felébredtem.

Legközelebb valami viccesebbet találok ki. Meg kéne próbálkozni, hogy mi van, ha egy létező helyet akarok megnézni. Felébredek?